Valahol Budapesten egy kis család, Apa, Anya és a pici lány Bogi, izgatottan készülődött a karácsonyra. Izgatottságuk abban, hasonló volt a többi családéhoz képest, hogy ők is ajándékok után kajtattak, viszont a boldog, izgalommal teli karácsonyvárás helyett félelemmel teli, aggódó izgatottság uralkodott el rajtuk. Apa és Anya, most nem várta annyira a karácsonyt, pedig mindig nagyon szerették ezt az ünnepet. Sajnos 9 hónapos kisfiuk Benedek nyári elvesztése teljesen beárnyékolta az ünnepi készülődést. Bogi lassan 2,5 éves volt, de mivel a fejlődésben eléggé le volt maradva korosztályától, szerencsére nem sokat fogott fel mindebből. December 20-át írtunk és a kis család lelkesen gyűjtögette a kis ajándékokat, délutánonként pedig karácsonyi vásárokban bolyongtak, hogy egy kis hangulatot merítsenek belőlük. Boglárka a babakocsiból, nagy érdeklődéssel figyelte a fényeket, a sokféle árut és a vásárok forgatagát. Néha fújt egy nagyot, ilyenkor Anyáék jól meg törölték az orrocskáját. Az utóbbi egy hónapban, folyamatosan szívogatni kellett, mert mindig taknyoska volt. Járni még nem tudott, ülni is főleg csak támaszkodva és beszélni sem beszélt, csak gügyögött és torokhangokat adott ki. Az elkövetkező két napban szépen mindent beszereztek és a fát is megvették, hogy a kicsi lányuknak a lehető legboldogabb karácsonya lehessen.

  22-én este miután Bogit lerakták aludni, még beszélgettek egy kicsit, majd ők is lefeküdtek. Apa, motoszkálásra ébredt, megnézte az órát éjfél múlt két perccel. Felkelt és halkan elindult Bogi szobája felé, ahonnan a neszeket hallotta. Lehet, hogy kislánya már megint játszik éjnek évadján? Óvatosan közeledett az ajtóhoz és belesett miközben bevilágítót, egy picit az elemlámpával. Bogi a hátán feküdt és a zöld béka nyunyájával játszott boldogan hajtogatva, hogy: b,b,b... Hol felemelte mintha nyújtaná valakinek, hol visszaengedte és mosolyogva rágcsálta. - Szépen vagyunk kislányom, már megint játszogatsz itt éjnek évadján - suttogta Apa, majd odalépett a Bogihoz. Megsimogatta a pociját, hasra fektette és még egy kis simogatás után halkan kilépett a szobából. Reggel Anya és Apa mosolyogva beszélgettek erről a kis éjszakai kalandról. Arra már nem emlékeztek, hogy Bogi mikor alhatott el, mert ők is gyorsan visszaaludtak.

 23-án már csak alig kellett Bogi orrát szívogatni, nagyon örültek, hogy végre nem kell annyit kínozni szegényt. A tízórai után elmentek a szokásos sétára és még egy kis forralt bort is megengedtek maguknak. Hazafelé menet az egyik árusnál meglepődve látták, hogy a kis asztalka, ami annyira tetszett nekik, de eddig nagyon drága volt, most fél áron van. Apa és Anya csodálkozva néztek egymásra: - Te is látod az árát?- kérdezte Anya. - Igen... -mondta tátott szájjal Apa, majd odalépett az árushoz és megkérdezte, hogy jól látnak e. Az árus mosolyogva bólogatott és elmondta, hogy reggel, mikor pakolta ki az árut és asztalkához ért, az az ötlete támadt, hogy karácsony alkalmából ma olcsóbban fogja adni. Meg egyébként is ez az utolsó darab. Apa előkapta a pénztárcáját és gyorsan kifizette, nehogy a végén mégiscsak meggondolja magát. Otthon nagy boldogan nézegették a kis asztalkát, amit annyira szerettek volna megvenni Boginak. A karácsonynak tényleg van valami varázsa, gondolták. A nap hátralevő részében Apa befaragta a fát Anya pedig elkezdte becsomagolni az ajándékokat, amit este Bogi lefektetése után együtt fejeztek be, majd holtfáradtan ágynak dőltek. Apát éjszaka ismét halk neszezés zavarta fel. Felült az ágyon, és amikor kislánya szobája felé nézett, mintha halvány fényt látott volna kiszűrődni, valamint hallotta, hogy Bogi ismét gügyög halk be, be, be -ket ismételve. Lehet, hogy Anya előbb meghallotta és már bent nyugtatgatja Bogit, gondolta, majd oldalra nézett, de a felesége ott feküdt mellette nagyokat szuszogva. Óvatosan felkelt és az elemlámpával elindul Boglárka szobája felé. A fény még mindig ott derengett, de már egy kicsit halványabban. Mikor az ajtóhoz ért gyorsan benézett, de csak a csak a nagy sötétségbe bámult és Bogi gügyögését hallotta: - be, be, be. Felkapcsolta az elemlámpát és belépett a szobába. Kislánya ugyanúgy játszott, mint tegnap, nyújtogatta és harapdálta a béka nyunyát, nagy mosolyok kíséretében. Megint hasra rakta és egy kis simogatás után visszament lefeküdni, de nehezen aludt el, mert állandóan azon a kiszűrődő fényen járt az esze. Lehet, hogy csak képzeltem, gondolta, majd lassan elaludt.

 24-én már egyáltalán nem kellett szívni Boglárka orrát, úgy tűnt végre teljesen meggyógyult. Délelőtt ismét lementek sétálni, és amikor már hazafelé jöttek Anya egyszer csak megkérdezte: - Te nem láttál halvány fényt kiszűrődni az éjjel Bogi szobájából? Apa meglepetten visszakérdezett: - Te is láttad? Mikor rád néztem úgy tűnt mélyen alszol. - Mikor felkeltél akkor ébredhettem meg. Mivel láttam, hogy nem vagy mellettem és hallottam, hogy Bogi neszezik, a szobája felé néztem és láttam, hogy halvány fény szűrődik ki. Először azt hittem te vagy bent nála, de a következő pillanatban láttalak meg, hogy odaérsz az ajtóhoz és kapcsolod fel az elemlámpát - válaszolta Anya. Egymásra néztek, majd Bogit figyelték, ahogy eljátszadozik hazafelé a babakocsiban. Ahogy közeledett az este egyre izgatottabban készülődtek, Mamájékhoz voltak hivatalosak szentestére. Összepakoltak, szépen felöltöztek és Bogit is csinosan felöltöztették, majd elindultak. A vacsora elég jó hangulatban telt és Boglárka is nagyokat kacagva játszadozott addig a kis ágyban. Mikor végeztek elindultak Mamáék nagyszobájába, ahol a szépen feldíszített karácsonyfa és az ajándékok várták őket. Szépen megálltak a szoba elején egymás mellett felsorakozva, Apa Boglárkával a kezében. Halkan felcsendült a menyből az angyal, Apáéknál gyerekkora óta ez volt a szokás. Ködös szemmel hallgatták és mindannyian a karácsonyfa felé révedtek. -BENI! - szólalt meg életében először Bogi. Apa meglepetésében majdnem eldobta pici lányát, és amikor Anya felé fordulva éppen meg akart szólalni a karácsonyfa mellett vakító fény gyúlt, majd amilyen gyorsan megjelent, olyan gyorsan ki is aludt. Hirtelen ezüstös fény terítette be az egész szobát, majd addig, addig húzódott vissza, míg a karácsonyfa mellett elhalványulva egy kis alak bontakozott ki belőle. Mindannyian tátott szájjal figyelték a jelenséget, a magnóban a menyből az angyal a végéhez közeledett. Boglárka újra megszólalt: - Beni. Be, Be, Beni! Anyáék és Papáék is csodálkozva Bogira néztek, majd a kirajzolódó alak felé. Benike volt az Apáék pici Benikéje… A színes fényekben fürdő fa mellett lebegett és ezüstös fényburok vette körül. Mindannyiuk szeméből potyogtak a könnyek. Anya lassan elindult több mint négy hónapja elhunyt kisfia felé. Előre nyújtott kezekkel közeledett: - Kisfiam... - sóhajtotta nagy szemekkel és könnytől nedves arccal. - Én vagyok az Anya - jött a válasz. Apa is lassan elindult kislányával a kezében az ezüstös fényben fürdő pici alak felé. Bogi közben nagyokat kacagva gyönyörködött kicsi testvérkéjében. Apának miközben könnyes szemmel hol Benire, hol Bogira nézett minden világos lett. Tudta miért ébredt fel és kivel játszott az elmúlt két éjjel Bogi, hogy mi volt az a sejtelmes fény a szobájában. Bogi hirtelen gyógyulása, első szava és a kis asztal. Minden értelmet nyert. Anya lassan odaért Benihez, majd megállva csodálta édes kisfiát. Gyönyörűen csillogó burokban lebegett és nagyon szép kisfiú volt, akárcsak életében. Óvatosan felemelte a kezét és benyúlt a burokba. Először egy pici elektromosságot érzett, majd ez átváltott kellemes csiklandozásba. Beni is lassan kinyújtotta a kezét és Anya keze felé nyúlt. Gyengéden egymáshoz értek, először az ujjaik, majd a tenyerük fonódott össze. Anyából kitört a zokogás. Beni közelebb lebegett, a burok kitágult, most már mindketten a belsejében voltak. Kezével gyengéden megsimogatta Édesanyja arcát. - Ne sírj drága Anyukám, nagyon, nagyon szeretlek - mondta gyengéden mosolyogva. Anya csukott szemmell élvezte fia simogatását, majd fejét lassan elfordítva csókot nyomott pici kezére és a kezébe fogta azt - Olyan régen éreztem az érintésed, olyan régen érinthettelek. Nagyon hiányzol Édes kisfiam. Közben Apa is odaért Bogival és bebocsátást nyert a burokba. Beni felé fordult és egy csókot nyomott Apja homlokára. - Szia, drága Édesapám. Nagyon rossz nézni, hogy mennyit szenvedsz - súgta a fülébe. Sajnos el kellett hagynom titeket, de nagyon sokat gondolok rátok és figyellek titeket. Nagyon rossz nézni és érezni a bánatotokat. Most lehetőséget kaptam, hogy eljöjjek hozzátok, hogy erőt adjak nektek a további életetekhez. Sajnos már soha nem lesz olyan, mint régen, de én mindig itt leszek veletek a szívetekben, az emlékeitekben. Figyelem és próbálom segíteni testvérkém életét, mert hiszek benne, hogy tudok annyi erőt adni neki, hogy elinduljon a fejlődés útján. Beni az egyik kezével Anyja arcát, másik kezével Apja arcát simogatta és óvatosan próbálta letörölni könnyeiket. A nagyszülők egymás kezét fogva nedves szemmel figyelték a jelenetet. Apa és Anya fiúk egyik kezét fogva csillogó szemmel gyönyörködtek Benikében. Még pár percig álltak így majd Beni törte meg a csendet: - Most már mennem kell. Nagyon jó volt látni titeket, játszani egy kicsit Bogival. Remélem tudtam egy kis erőt adni nektek. Túl kell valahogy lépnetek akár egy új kis élet megteremtésével. Mostantól, ha rám gondoltok, mindig itt leszek veletek és próbálok erőt adni nektek. Még egyszer megszorította a kezüket, majd lassan hátrébb lebegett. A burok is visszahúzódott, már megint csak Benit vette körül. Szülei is egy kicsit hátrább léptek. Apa és Beni összekacsintottak, Anya pedig egy csókot dobott pici fiának. - Ég veletek drága szüleim és kicsi testvérkém. Őrökké veletek leszek - mondta, majd a következő pillanatban egy nagy villanás következtében eltűnt. Anyáék és a nagyszülők, még hosszú percekig álltak gondolataikba mélyedve, Benire gondolva.

 Az elkövetkezendő hónapokban továbbra is sokat gondoltak Benire és mindig érezték a jelenlétét, hogy vigyáz rájuk. Ez olyan erőt adott nekik, amivel könnyebb lett elviselni kisfiuk hiányát valamint Boglárka fejlődése is szépen elindult és ezek által a boldogság is elkezdett halványan visszatérni az életükbe. A következő karácsonykor Beni újra meglátogatta őket, hogy újabb erőt és reményt adjon nekik, ezért ezentúl még jobban várták ezt a csodálatos ünnepet.

Kellemes Ünnepeket Kívánok Mindenkinek!